Детаљи

Датум креирања понедељак, 12 октобар 2020 17:06 12 октобар 2020

Аутор Szűcs Anna Szűcs Anna

Az élet olyan, mint a vonatozás, minden megállással, utazással és balesettel együtt. Felszállunk a vonatra, találkozunk szüleinkkel és azt gondoljuk, hogy örökké velünk utaznak, de valamelyik állomáson leszállnak, és nélkülük kell folytatni az utunkat. Sokan felszállnak a vonatra, testvéreink, unokatestvéreink, barátaink, sőt életünk szerelme is. Lesznek akik leszállnak a vonatról, nagy űrt hagyva maguk után. Egyeseket észre sem veszünk, hogy elhagyták a  járművet. Ez egy örömökkel és bánatokkal, találkozásokkal és búcsúzásokkal  teli út. A siker abból áll, hogy mindenkivel jó kapcsolatot alakítsunk ki. A nagy talány az, hogy nem tudjuk, melyik állomáson kell leszállnunk. Ezért élnünk, szeretnünk, megbocsátanunk és mindig a legjobbat kell nyújtanunk! Mert amikor eljön az a pillanat, amikor el kell hagynunk a vonatot,  és a helyünk üres marad, akkor csak szép emlékek maradhatnak utánunk, amelyek örökké az élet vonatán utaznak !!!

Köszönjük Dániel, hogy részese voltál  az utazásnak!

Túl korán hagytad el vonatunkat, ürességet, szomorúságot és sok
kérdést hagyva magad után ...

Őszinte részvétünk!

Dániel  emlékét örökké szívünkben őrizzük!

Nyugodjon békében!

Petőfi Sándor Á.I. dolgozói és diákjai.