Детаљи

Датум креирања среда, 11 октобар 2017 19:08 11 октобар 2017

Аутор Hevesi Zsanett Hevesi Zsanett

2017. október 2.
Hétfő van, a mai nap is átlagosan kezdődött.
Első 2 óránk szerb volt, ezt követte 2 matek, mivel utána fizikánk lett volna és ellenőrzőt kellett
volna írjunk, mindenki pánikolt és tanult a szünetekben, de szerencsénkre jött hozzánk 3
középiskolás tanuló névszerint Violetta, Lea, és Petra, akiknek az év során lehetőségük volt
cserediákként kijutni Svájcba, és azt a feladatot kapták, hogy mutassák be nekünk miket is
játszottak ők ott.
Mindenki fellélegzett, megnyugodott, hogy elmarad az ellenőrző, de ami késik nem múlik.
Bizalomjátékokat játszottunk többnyire, az első játék az volt, hogy valaki kiment a teremből és
bekötöttük a szemét. Valakinek ki kellett mennie hozzá, megérinteni a vállát, és meg kellett
mondania ki volt az. Ezzel kicsit meggyűlt a bajunk, hiszen 23 emberből nehéz kitalálni ki is
lehetett az.

A következő játékhoz kaptunk papírt és ceruzát és kérdéseket tettek fel nekünk, pl: milyen
ruhadarab vagy ékszer lennék és miért, milyen állat és miért.
Utána egy izgalmasabb játék következett, mindenkinek a hátára ragasztottak egy papírt, és
egymás hátára kellett írnunk pozitív vélemény. Kíváncsian vártuk a játék végét, hogy elolvassuk
a véleményeket. Többnyire a kedves, okos, vicces jelzőket használtuk mindenkire.
A következő játék lényege az volt, hogy odamentünk egy dobozhoz, meg kellett néznünk mi van
a dobozban, és elmondanunk az első dolgot, ami eszünkbe jut. Sorba mentünk és mindenki
mondta, ami eszébe jut. Egy tükör volt benne, akadt, aki azt mondta kicsi, fém, kerek, egy idő
után értettük meg a játék lényegét, hogy magunkról kellett véleményt mondani.
Később egy még jobb és izgalmasabb játék vette kezdetét, ugyanis az volt a teendőnk, hogy
lefeküdjünk a földre és az osztály a magasba emeljen minket. Húzta a száját mindenki, mert
senki se volt annyira bevállalós elsőre, de a kezdő löketet megadta a német tanárnőnk, hogy
emeljük fel őt. A tanárnő boldogan számolt be, hogy nagyon jó érzés és nagyon élvezte, utána
többen kedvet kaptak ehhez, de nem is lett volna sok félnivalónk, mivel az osztályban néhány fiú
súlyemelő, de ennek ellenére is voltak kétségeink.
Az utolsó játék egy szorzótáblás játék volt, a 3-as szorzótáblával játszottuk, ami lényege, hogy
nem szabad kimondani a hármast, meg ami osztja a háromast, a helyére tapsolni kellett. Végül
elbúcsúztak a lányok, megköszönték, hogy bemutathatták a játékokat.

2017. október 4.

Az osztályunk, a hajdújárási 8. osztály, kirándulni indul Kecskemétre.
Reggel 5-kor gyülekeztünk a sulinál és indultunk is. Az út körülbelül 4-5 óra lehetett. Menet
közben beszélgettünk, zenét hallgattunk. Mi páran, akik egy kupacba ültünk, fekete-fehér- igen-
nemet játszottunk, néha hangosan felnevettünk, akkor csititgattak minket a tanárok, hogy ne
hangoskodjunk. Ez picit letörte a kedvünk, de játszottunk tovább. Első utunk a Mercedes gyárba
vezetett, ott sajnos tilos volt a fényképezés és a telefon használata. Először egy kis videót
néztünk meg a gyár fejlődéséről, már az is nagyon érdekes volt. Utána kaptunk egy fülest és egy
rádióféleséget, amin keresztül hallottuk, amit a mikrofonba mond a csoportvezetőnk. Nagyon
érdekes volt megnézni, hogyan is készül el egy ilyen autó, és milyen sokféle munkálatot
végeznek el rajtuk egyaránt robotok, és emberek. Mikor 48 óra után kész az autó, a munkások
mennek vele pár kört a tesztpályán, utána mehet a vásárlónak. Szoktak sorsolni a munkások
közül egy hetet vagy egy hétvégét, amire elkapják az autót és elmehetnek a családdal valamilyen
kirándulásra. Az a lényeg, hogy 1200-2000 kilométert lehajtsanak az autóval, és részletes
értékelést adjanak az autóról.
A Mercedes gyár után a planetáriumba mentünk. Öt perces várakozás után, kaptunk 3D-s
szemüvegeket és elfoglaltuk a helyünket. Az előadás nem volt annyira érdekes mint ahogy
vártuk, és egyesek meg is szunnyadtak egy picit. Következő utunk a Neumann János Egyetem
volt. Utána megnéztük a tanulók által készített egyedi autót, és motrot. Ezt követte egy séta a
központban, ahol elengedtek minket a tanárok, valakik az plázába mentek vásárolgatni, mások a
boltokat kutatták át. Kezdetét vette a hazaút. A határon mikor szedte össze az útleveleket a
határellenőr, és ment volna le a lépcsőn, a lába megcsúszott és leesett. Ez mindenkit úgy
lesokkolt, hogy csak néztünk, de nem lett semmi baja szerencsére. Az utunk továbbra is
zökkenőmentesen telt. Körülbelül 19-20 óra körül érhettünk haza.
Igazán jól telt október első munkahete.