- Детаљи
- Датум креирања понедељак, 03 октобар 2016 19:32 03 октобар 2016
- Аутор Arnold Róbert Arnold Róbert
Fogalmazások
Gyermekhét
Eljött az utolsó nap, mely pár óráig még a gyermekhét része. A mai napon a sárga színű ruhadarabok válogatását vettük figyelembe. A napot bemelígő tornával kezdtük, melyet Timi Tanítónéni tartott. Ezen a napon kezdődött a tanár-diák csere program. A diákok belebújtattak a tanáraik bőrébe, és példamutatóan adhatták elő az órát. Lehetőség volt betölteni a takarítói, igazgatói és további fontos iskolai szerepeket. A napot röplabda meccsel zártuk. A csapatok vegyes korosztályú diákokból álltak. Az az utolsó nap remekül telt el. Várjuk az ismétlést! Mauer Boglárka fogalmazása.
A kedvenc sportom
Az én kedvenc sportom a foci. Nagyon szeretek focizni. Hogy mióta játszok? Nem tudom. Valószínüleg már kiskorom óta tudtam, hogy van ilyen sport. Nem kifejezetten vagyok profi a fociban, csak úgy szórakozásból játszom. Edzésekre se járok, csak lazán játszunk a barátaimmal. Mindig örömmel tölt el, ha játszhatunk. Szeretek védeni, ha nem rúgnak olyan nagyot, mert bizony történ olyan eset is, hogy arcon, vagy mellkason talált a labda, és ez elég fájdalmasnak bizonyult. Néha-néha nézek focit a TV-ben is, de csak nagyon ritkán. Két éve elmentem kirándulni Németországba, ahol meglátogattam a többi kirándulótársammal a Müncheni Alians Arénát, ami nagyon hires, és két focicsapat játszik benne: a Bayer Müchen és az 1860-as csapat. Ha már itt tartunk, a kedvenc csapatom a Magyar Válogatott, amin belül a kedvenc játékosom Gera Zoltán, aki idén játszott az Európa Bajnokságon. Tehát a kedvenc sportom a foci, és a focin belül legjobban azt szeretem,ha kapus lehetek. Birkás Norbert fogalmazása.
Részt vettem a Rió-i Olimpián
A 2016-os év nyarán valami elképesztő dolog történt velem. Részt vettem az Olimpián! Már kiskoromban is nagyon szerettem kerékpározni, amikor megkaptam az első komolyabb kerékpáromat, tudtam, hogy nagyot fogok véghezvinni ebben a sportágban. Az iskolában sok ilyen versenyt megnyertem, s örömmel jelentkeztem minden bicajtúrára. Idővel többen is felfigyeltek a tehetségemre, és beajánlottak a szerbiai Országos Kerékpárosok Csapatába. El sem hiszem! Ott persze sokkal keményebben folyt az edzés, naponta legalább három órát bicikliztünk. Kitartóbbnak és ügyesebbnek kellett lennem, hogy elérjem a többiek szintjét. Sok évi, olykor örömteli, olykor keserves, kitartó gyakorlás után az edzőnk bejelentette, hogy részt veszünk a 2016-os Olimpián, melyet Rió de Janeiróban rendeznek meg. Még többet és még jobban edzettem. Az Olimpia vészesen közeledett, és én nem tudtam nyugodt lenni. Amikor anyukám megtudta, hogy egy ilyen nagy színvonalú rendezvényre megyünk, el sem akart engedni, mondván, ez túl sok felelősség nekem. Rengeteg győzködés után végül beleegyezett. Elérkezett a nagy nap. Szörnyen izgultam. Számos, tőlem jóval idősebb vetélytársam akadt. Nagyon idegesen mentem ki a pályára. Mikor sípszóval jelezték az indulást, már csak a versenyre öszpontosítottam. És végül... aranyéremmel tértem haza! Mindenki örült a sikeremnek, anyu még sírt is. A rokonaim, barátaim és edzőtársaim partit rendeztek a tiszteletemre. Én pedig kimondhatatlanul boldog voltam. Ez volt életem legszebb napja! Dobó Dorka fogalmazása.
Gyerekolimpia
A kívánságom,hogy rendezezzenek egyszer olimpiát gyerekeknek. Egy ilyen versenyen szívesen résztvennék, hogy megtudjam mire vagyok képes. A sportágak közül a fudbalt választanám, mert szeretek focizni. A focicsapatokat a viág minden részéről jövő gyerekek képviselik. A stadionban a gyerekek szülei szurkolnának. Az én csapatom persze Szerbia szineiben versenyezne. A csapatomat barátaim és én alkotnánk. Az a jó benne, hogy mivel más országokból is jönnek gyerekek barátkozhatnánk. Minden évben máshol rendeznék meg. Aki ide eljut az szép emlékekel megy haza, amelyik ország megnyeri egy hatalmas kupával tér vissza. Ha megnyernénk akkor biztos örülnénk. Bárcsak eljuthatnák erre az olimpiára! Vanger Ákos fogalmazása.
Kedvenc sportom
Egy nap, amikor az ovodában játszottam, anya bejött értem, és elvitt az iskolához, ahol éppen karate bemutatót tartottak.
Nekem nagyon megtetszett ez a sport.Még azon a héten beíratkoztam, mert én már akkor is karatézni szerettem volna, amikor még nem is jártam ovodába, mert a televízíóban láttam a Karate Kölyök címü filmet, és én is úgy szerettem volna karatézni mint a film főszereplője.Az első edzéseken még sok dolgot nem tudtam megcsinálni.Nem tudtam fekvőtámaszozni, nem értettem amikor merre kell fordulni, amikor a kátákat csináltuk, de idővel mindenbe bele jöttem.Az első versenyemre tisztán emlékszem.Csókán tartották meg az egyik iskola tornatermében, aminek az ajtaján sok szines lufival díszítették.Mivel a tornateremben csak a versenyzők mehettek be, a szülök nem, ezért anya kapott az edzőtől kártyát amivel bízonyítani tudja, hogy ő is edző.Persze ez igazából a valóságtól távol állt, mivel anya és a karate kettő külön világba tartozik.Amikor már csak pár perc választott el attól, hogy a szinpadra lépjek, Zorán a karate edző helyettese megkérdezte tőlem:
-Vivi, te milyen helyezésre számítasz?
Egy kicsit össze zavarodva csak annyit mondtam:
-Másodikra.
-Hogy, hogy csak másodikra?-mondta döbbent arccal.
-A többiek mind elsők szeretnének lenni!
Én erre határozottan ezt feleltem:
-Nem szeretném lehetetlen elvárások elé állítani magam.Tudom, hogy még csak kezdő vagyok!
Itt abbamaradt a beszélgetés, mivel hívtak a szinpadra versenyezni.Katával léptem fel.Nagyon megijedtem, és elbizonytalanodtam, amikor megláttam, hogy az ellenfelem piros öves, én pedig csak citromsárga öves voltam.Sajnos csak harmadik helyezet lettem, de rögtön megvígasztalódtam amikor megláttam, milyen szép díszes a bronzérem.Aznap büszkén mentem haza a nyakamban lógó éremmel.Továbbra is jártam edzésekrel.Rengeteg dícséretet kaptam az edzőmtől.A versenyeken is egyre jobb és jobb eredményeket értem el.Nagyon szerettem karatézni.Már négy éve rendszeresen jártam edzésekre, vagyis világosbarna övet viselhettem.
Sajnos az évek múlásával nagyából minden barátom, aki karatéra járt, kiiratkozott, egyedül éreztem magam az edzéseken, és a tagsági dij ára is nagyon magas lett, ezért én is kiiratkoztam. Gyurásevity Vivien fogalmazása.
Részt vettem a Rió-i Olimpián
Nagyon örültem, mikor az edzőm bejelentette, hogy kijutok az Olimpiára! Egy különös sportág képviselője lehettem, ez a pályakerékpározás.
Nagyon sokat edzettem, még az utolsó hetekben is. Végül elérkezett a nagy nap! Nagyon izgultam a verseny előtt, mivel ügyes vetélytársaim voltak. Az edzőm szerint jól teljesítettem, és ez be is bizonyosodott, amikor az eredményhírdetésen első helyezést értem el. Az örömöm határtalan volt, mikor nyakamba akasztották az aranyérmet!
Megérte küzdeni, mert ilyen dicsőségben még nem volt részem! Nagygyörgy Zsóka fogalmazása.
Hajdújárás:
Királyhalom:
Szerda:
Nosza:
Királyhalmi harmadik:
